Bespoked_2024

# bike

Anno domini 2022-ben jártam a Bespoked-on, akkor elég maradandó lenyomatot hagyott bennem. Szigorúan top-kategóriás masinák, tökéletesre-tökéletlenségre csiszolt részletekkel, mindenféle megoldások és ötletek, festések- London.

Valahogy úgy jött ki mindig a lépés, hogy nézegettem, tervezgettem, aztán valahogy össze lehetett kalapálni az utat elég pörgősre, most sem volt másképp: este kilenckor buszra fel, reggel ötkor buszról le Drezdában. 10-től kiállítás, majd hajnali fél kettőkor ment is haza a busz, már otthon ebédeltem.

De lényeg a lényeg, lássuk mi is volt:

A kiállítás a reptéren kapott helyet, ahová egy gyors vonatozással a belvárosból ki lehetett ugrani kényelmesen- és vissza. Maga a környezet jó volt, két szinten sok apró stand -a londoni velodróm azért stílusosabb volt ennél- bár itt érzésem szerint több manufaktúra volt jelen. Kicsit zsúfoltabb is lett, így a fotózni sem volt egyszerű- főleg teljes alakos gépeket. Az itt-ott fellelhető zöldségek a különböző kategóriák szerinti díjazásokat takarják :)

Én speciel tudom magamról, hogy könnyebben elveszek a részletekben, nem titkolom, hogy szeretem az igényes/ötletes megoldásokat, festéseket. Amiből szerencsére akadt bőven most is.

Persze van bőven a kevésbé elegáns része is, a laza yolózás a világba, vagy hívjuk bárhogy, ahol az a szabály, hogy nincs szabály- és ezt mutassuk megjelenésbe, feliratba, színbe, stílusba stb.:

No de ezek mellett picikét a technikai részletek is! Gyűrűzik szépen lefelé a 3D nyomtatás, komplett cég is volt egy egész standon, akik mutogatták magukat Spanyolországból. Egyre többen használják, újabban egész villákat lehet látni, amik aránytalanul karcsúak-laposak az eddigiekhez képest, szemet is szúr. Amiért több standon ilyen tálcákon mutogatták az alkatrészeket, az szimplán a technológia okozza: egy 3D nyomtató masina valójában ekkora térfogaton/felületen tud építkezni, így ezt a helyet kell minél inkább telezsúfolni, hogy gazdaságosabban készüljön egyszerre sok elem.

Más érdekességek is voltak azért, a feleslegesen túlbonyolított- de kétségtelenül látványos- első teleszkóp, tengellyel hajtott hátsó kerék, stb:

Végezetül persze nem tudok elszakadni a személyes élményektől, hogy mi maradt meg bennem a legjobban ennyi csilivili és tényleg kifogástalan kerékpár végigzongorázása után. Ha ilyesmi stílusban nézem, persze ott a Festka és ott volt a Curve standja is, akik nagyon komoly cégek, és patika termékeket készítenek, de őket ismertem valamennyire. Számomra új volt a madridi Rizzo, és képet sajnos nem sokat készítettem- lehet mindig tele volt- de annál inkább tetszett az igényessége és letisztultsága. Kicsit talán a Prova jutott eszembe róla, de tény, hogy nagyon eltalált bringái voltak! A másik a Quokka pályagépe volt, ami minden részletében abszolút jól kidolgozott, de modern dizájnú arányos gép, nagyon tetszett!

Na de amiről ténylegesen érdemes még beszélni, az a kiállítás egyetlen Japán résztvevője. Valahogy úgy képzeld el, hogy egy öregedő bácsi ott áll normálisan felöltözve, egyetlen klasszikus pályabringával a stand mellett, miközben körülötte szaladgálnak az itteni szoknyás fülbevalós tetovált lányok/fiúk/kiminekérzimagát-emberek (v.ö.: Európa). Az a nyugalom, megjelenés és japános derű valahogy tényleg hatásos volt, plusz felüdülés volt a sok extra gép között valami egyszerűségében szép:

Mindent összevetve jó volt, persze, hogy jó volt kimenni, de az első londoni 'WOW' élmény után azért már nem dobott akkorát, valamennyire tudtam mire lehet számítani. Minden évben biztos nem mennék ki, de pár évente egy jó program akit érdekel ez az univerzum- mindig van valami érdekes, az egészen biztos!