tekintve, hogy az évben tekert kilométer inkább tendál a nullához mintsem valamiféle értelmezhető mennyiséghez, azt kell mondjam elég jól sikerült. Élveztem, pöpec idő, jó kis táv, jó kis szint, jó kis almafröccsök, jó szállások (wtf?!..)

Ez klasszikusan indult, este asztal mellett, térkép felett megrajzoltam az utat, majd felvittem- igazítottam rajta gpx-ben, hogy a gps-re is átrakhassam. Lett belőle négy nap, 687km meg 9000m +szint.

Az egész elmélete igazából annyi volt, hogy Graz-ban letettem a kocsit, felcuccoltam, és mentem egy körtúrát, a végén kocsiba bepakol és haza. Az egész útvonal fő attrakciója pedig (ismét) a Hochtor volt, ahol pár évvel korábban volt szerencsém már szanaszét szenvedni magamat, szóval nem ártott felidézni a szép emlékeket.

Augusztus 7 day_01_132km_2600+

Kényelmesen indultam reggel, cuccokat kocsiba aztán irány Graz. Olyan kényelmes lett, hogy csak délután egykor indultam el, utólag elég lazán véve az útvonalat, nem volt betervezve estére semmi, meddig akarok eljutni, csak nekivágtam. Ez először akkor tudatosult, mikor este fél hatkor szembejött egy jó ezer méteres mászás, kicsit meglepődtem, dehát ez van. Első napra így elég is volt.. Eljárt felettem is az idő, vagy csak jól esett a lelkemnek, vagy egyszerűen annyit másztam délután, hogy megkívántam egy ágyat- szóval szállást kerestem nyolc körül, nem mindenáron, de azért szerettem volna bemenni fürdeni egy jót, aludni egy hosszút. Úgy voltam vele, hogy ez nem a túlélő típusú út, itt most nyaralni-utazni élvezni jöttem, minek haljak meg az első estén. Csinos régi kis fogadó, kaptam helyet, pár mondatot aktivitiztünk a helyi törzsvendég alkesszal (sajnos a nevét már elfelejtettem), akivel egy üveg ajándéksör után kicsit ápoltuk a magyar-osztrák kapcsolatokat.

Augusztus 8 day_02_227km_3400+

Avagy királyetap? Valamivel fél hét után elindultam reggel, annak rendje és módja szerint a virágláda mögé rejtve szobám kulcsát. Kb egy perc múlva tartottam az első pihenőt, volt majdnem mellettem egy pékség, szóval reggeli, kávé. Jól haladtam maúgy, minden klappolt, de titokban kicsit alattomosan, folyamatosan emelkedett (nyilván, nem is vártam, hogy egy hágóhoz lefelé kéne menni..) de aki tudja, tudja, hogy nagyon sunyin fárasztja az embert aza láthatatlan kis emelkedés, mint folyásiránnyal szemben- mikor szinte úgy látod lejt, de mindig 1-2% benne van.

És jött a meglepetés, eszemet nem tudom mióta, defekt! Iszonyato ritkán kapok likat, nem is emlékszem rá mikor volt legutóbb (lehet ahhoz többet kéne tekerni btw) mindenesetre ez kicsit váratlan volt. Lejtőn lefelé harminc körüli tempó, tüköraszfalt, és kb 4 másodperc nullára kifújt, egy apró vékony drótdarab miatt. Újat kivesz-betesz- tovább!

Aztán jöhet a Hochtor! Úgy voltam vele, hogy ha időben odaérek, nekiállok, ha túl későn meghagyom másnapra a lejtőzés miatt, nem akartam este odafagyni a túloldalra. De mivel időben ott voltam, nekivágtam- kuplungszag mindenhol, seggemen is levegőt véve igazából elég fáradtan kacskaringóztam felfelé, hazudnék ha aztmondom ez volt életem mászása, kimerültem. Valahol le is dőltem egy negyed órára, benyomtam egy zacskó gumicukrot aztán tovább. Ez ma nagyon a határon volt, de volt azért időm, és jól is tettem, hogy még aznap letudtam. Másik oldalt naaaagy lejtőzés Zell am See felé, ahol gondoltam töltök egy estét, de végül csak vacsora lett belőle, látványosan az addigi várokák után migránsdömping, vagy fene tudja, de kicsit rosszul is éreztem magam a sok kitudjakik között, a szállást már arrébb találtam (reggelivel!), ami 11óra nettó 15 óra bruttó után kellett is.

Augusztus 9 day_03_200km_2400+

Ólomlábakon, az előző nap után. Fél nyolckor indultam csak a reggeli végeztével, le-fel kisebb nagyobb mászásokkal, és komoly meredekekkel tarkítva. Fogyott is az amúgy nem olcsó almafröccs, sokszor megálltam már. Aznap valójában Hallstatt volt látványosság, de amilyen aranyos hely, olyan gyorsan vette is el a kedvem az a tömeg ami mindenhol ott volt. Úgyhogy maradt a két fotó valahol a szélén, aztán mentem is tovább.

Csomagostul azért volt egy-egy 23% ami kicsit arconvágott, de jó az a grx, túrázni nagyon is jó az az áttétel. Liezen után lett egyre lazább a dolog, ahol már a Mura felé folyásiránynak megfelelően lehetett hasítani, így estefelé kicsit visszakaptam a délelőtt elvesztett távokat. Szállás, vacsi. Kicsit sétáltam is a városban, korábban megálltam mivel az utolsó napra már jó terep és egész kevés kilométer várt.

Augusztus 10 day_04_127km_480+

Még valamelyik papíralapú Bikemag hasábjairól maradt meg a "Lefelé a sz+r is gurul" kifejezés, amit bár DH-sokra értették, gyakran nekem is eszembe jut- mint itt is. Haladtam is rendesen, egy kolegának tartva a szelet is jó darabon. Egy benzinkúton lettem figyelmes egy zenére ami mint sokaknak nekem is nagyon beakadt a következő hetekre, először azt hittem valami olcsó kis olasz slágerecske, aztán kiderült, hogy ezzel nyerték az eurovíziós dalfesztivált, szóval Latte Macchiato- himnuszra pördültem vissza Grazba a kocsihoz. Szép volt, jó volt, ahhoz képest, hogy (gyanús... már megint?..) nem igazán készültem, max kikészültem.